A rögzítőelemek a mechanikai csatlakozások fontos elemei, és keménységük az egyik fontos mutató a minőségük mérésére.
A különböző keménységvizsgálati módszerek szerint a Rockwell, Brinell és Vickers keménységvizsgálati módszerek használhatók a rögzítőelemek keménységének vizsgálatára.
A Vickers-keménységvizsgálat az ISO 6507-1, a Brinell-keménységvizsgálat az ISO 6506-1, a Rockwell-keménységvizsgálat pedig az ISO 6508-1 szabvány szerint történik.
Ma bemutatom a mikro-Vickers keménységmérési módszert, amellyel mérhető a kötőelemek felületi dekarbonizációja és a dekarbonizált réteg mélysége hőkezelés után.
A dekarbonizált réteg vastagságának mérési határértékeire vonatkozó részletekért lásd a GB 244-87 nemzeti szabványt.
A mikro-Vickers-vizsgálati módszert a GB/T 4340.1 szabvány szerint végzik.
A mintát általában mintavétellel, csiszolással és polírozással készítik elő, majd a mikrokeménység-mérőre helyezik, hogy megmérjék a felület és a kívánt keménységi érték elérésének pontja közötti távolságot. A konkrét műveleti lépéseket a ténylegesen használt keménységmérő automatizálási foka határozza meg.
Közzététel ideje: 2024. július 18.
